Ő megúszta: kiengedték az iráni börtönből az olasz újságírónőt
Azóta sem tudják, miért tartóztatták le Teheránban, de már haza is ért.
Sumerul írtak, olvastak még Babilonban is Marduk isten felkentjei, latinul miséztek még a 20. században is a katolikus templomokban. Valószínűleg azok a régi emberek sem vették észre, hogy már nincs is mit félteni. Hogy isteneik templomaiba már csak az öregasszonyok járnak. Hogy a Rómába vezető, fosztogatók uralta utakon már nem gurulnak a Városnak szánt áruval megrakott szekerek. Hogy a légiókba már csak a provinciák embereit lehet toborozni. Hogy a limeseken betörnek a kvádok és a hunok. Hogy császáraik csak távoli légiók tehetetlen bábjai. Futóbolondok és fantaszták vezetik birodalmaikat. Végül az ötödik század elhúzódó nagy szárazsága vetett véget Róma dicsőségének, ahogyan a távoli Kínában is a klíma változása miatt hullott darabokra a Csin és Han császárok egységes birodalma.
Nézem az eget, ahol üres utasszállító gépek húznak kondenzcsíkokat sok millió tonna koromból és szén-dioxidból, csak hogy egy más időkben kitalált ostoba rendszer szabályainak megfeleljenek. Adómentes kerozint égetnek, és adómentes nehézolajjal hajtják az üres luxus-óceánjárókat is, csak hogy a működés látszatát fenntarthassák, és kapzsi üzletemberek, korrupt hivatalnokok ott folytathassák globális játékaikat, ahol évekkel ezelőtt megszakadtak. Soha nem látott hurrikánok sújtják az atlanti partokat, dunántúlnyi jégdarabok szakadnak le a Déli-sarkról. Felmelegedés, özönvíz és szárazság egyszerre sújtja a Föld különböző régióit.
A járvány bebizonyíthatta volna, hogy demokráciáink, a piac, a földi tudásháló és a szolidaritás új, magasabb erkölcsi és tudásszintre emelték az emberiséget. De csak arra voltunk képesek, hogy a leggazdagabbaknak és legügyesebbeknek mentőcsónak-vakcinákat biztosítottunk, és közben hagytuk, hogy a vírus tovább tomboljon a becsapható tudatlanok és a fizetésre képtelen szegények között, majd mutálódva visszatérjen, hogy mi pedig talán soha ne térhessünk vissza korábbi globális életmódunkhoz. Korlátaitól megszabadított fétispiacunk csak arra volt alkalmas, hogy tíz-egynéhány ember kezében tovább koncentrálódjon mindannyiunk vagyona, hogy néhány fantaszta és cinikus rendelkezhessen a földi erőforrásokkal – tervezve űrturizmust, marsi városokat, virtuális univerzumot –, és dönthessen arról, hogy miről mit gondolhatunk.